Liszt Transzcendens 200

Liszt Transzcendens etűdjei a zongorairodalom egyik legfontosabb technikai csúcsát képviselik. Olyanok, mint az öt méteres magasság a rúdugrásban – kevesen vállalkoznak rá, ezért hangversenyen ritkán hallhatók teljes egészükben. Ennek ellenére ezek a darabok nem pusztán technikai bravúrok: nemes, művészi mondanivalót hordozó alkotások. A "transzcendens" szó földöntúlit jelent. Olvasatomban ez a jelző nemcsak a művek előadói nehézségeire, hanem azok művészi tartalmára és e kettő belső egységére is utal. 

Bár más szerzők, például Chopin, Szkrjabin vagy Rahmanyinov etűdjei is a legmagasabb művészi színvonalat képviselik, talán nem túlzás azt állítani, hogy ezt a két minőséget – a földöntúli kifejezésmódot és a szinte emberfeletti technikai kihívást – ilyen szoros szimbiózisban egyetlen más etűdsorozat sem valósítja meg. Ezért számít ez a ciklus igazi kuriózumnak a művészettörténetben.

Előadásomban is arra törekszem, hogy ezt az egységet megmutassam: hogy bár a zongorairodalom egyik legnehezebb etűdsorozatát halljuk, a közönség ne pusztán technikai teljesítményt, hanem valódi zenét éljen át, miközben persze elvarázsolják a zongoratechnika hangzuhatagjai is.

A sorozatnak különös aktualitást ad, hogy 200 évvel ezelőtt, 1826-ban – amikor Liszt mindössze 14 éves volt – jelent meg az első, még jóval egyszerűbb változat. A szerző ezután minden darabot legalább kétszer, egyeseket pedig ennél többször is átdolgozott, míg elnyerték végső formájukat, amelyben én is tolmácsolom őket.