Liszt Transzcendens 200

Liszt Transzcendens etűdjei a zongorairodalom egyik legfontosabb technikai csúcsát képviselik. Olyanok, mint az öt méteres magasság a rúdugrásban – kevesen vállalkoznak rá, ezért hangversenyen ritkán hallhatók teljes egészükben. Ennek ellenére ezek a darabok nem pusztán technikai bravúrok: nemes, művészi mondanivalót hordozó alkotások. A "transzcendens" szó földöntúlit jelent. Olvasatomban ez a jelző nemcsak a művek előadói nehézségeire, hanem azok művészi tartalmára és e kettő belső egységére is utal. 

Bár más szerzők, például Chopin, Szkrjabin vagy Rahmanyinov etűdjei is a legmagasabb művészi színvonalat képviselik, talán nem túlzás azt állítani, hogy ezt a két minőséget – a földöntúli kifejezésmódot és a szinte emberfeletti technikai kihívást – ilyen szoros szimbiózisban egyetlen más etűdsorozat sem valósítja meg. Ezért számít ez a ciklus igazi kuriózumnak a művészettörténetben.

Előadásomban is arra törekszem, hogy ezt az egységet megmutassam: hogy bár a zongorairodalom egyik legnehezebb etűdsorozatát halljuk, a közönség ne pusztán technikai teljesítményt, hanem valódi zenét éljen át, miközben persze elvarázsolják a zongoratechnika hangzuhatagjai is.

A sorozatnak különös aktualitást ad, hogy 200 évvel ezelőtt, 1826-ban – amikor Liszt mindössze 14 éves volt – jelent meg az első, még jóval egyszerűbb változat. A szerző ezután minden darabot legalább kétszer, egyeseket pedig ennél többször is átdolgozott, míg elnyerték végső formájukat, amelyben én is tolmácsolom őket.

Az alábbi linken egy koncertbeszámoló olvasható, mely az etűdök első nyilvános hangversenyéről készült a budai várban, a Zenetudományi Intézetben: